Hartmann Jakab már nem érte meg a fordulatot: 1938-ban elhunyt. Özvegyéről és gyermekeiről öccse gondoskodott. Hartmann Keresztély tragikus sorsa tükrözte a korát, az államosítás után saját egykori mozijában dolgozhatott tovább egyszerű gépészként 1968-ban bekövetkezett haláláig. A háború után a filmszínházakon először a pártok osztozkodtak – az Elite a szociáldemokratáké lett –, majd 1948-tól az Országos Filmhivatal felállításával a moziügy teljes központi pártirányítás alá került.
A nagy múltú soproni mozik sorsa végleg megpecsételődött. Az elhanyagolt Városi Mozi (új nevén Vörös Csillag) annyira leromlott, hogy 1965-ben megtartották benne az utolsó előadást, majd 1966-ban lebontották. Az Elite Mozgó a Szabadság, a bánfalvi „Kino” pedig a Petőfi Filmszínház nevet kapta. Bár a szocialista érában a vetítések a kultúrházakban, a laktanyában és a kórházban is folytatódtak, a soproni mozizás legegyedibb fejezete ezzel végleg lezárult.