A gazdasági világválság küszöbén nőttek a terhek, hiszen nemcsak a vetítéstechnika és a vászon tökéletesedett, de megjelent a hangosfilm is. A nehézségek ellenére a soproni mozitörténet technológiai és kulturális aranykora a harmincas években teljesedett ki. A Városi Moziban már 1928-ban megjelentek az első kísérleti beszélőfilmes próbálkozások egy drezdai Ernemann gépre szerelt lemezjátszós adapter segítségével. Sopron ezzel országos úttörővé vált – megelőzve a budapesti, 1929 szeptemberi első hivatalos hangosfilmvetítést is. Az Elite Mozgóban 1930 novemberétől lett rendszeres a hangosfilm, a korábban elengedhetetlen mozizenekarok pedig fokozatosan megszűntek.
A háború előszele a mozikat sem kímélte. Az Elite Mozgóban bemutatott Karády Katalin-film, a Halálos tavasz óriási sikert aratott, ám a színésznő fülledt, merész alakítása éles ellenszenvet váltott ki a konzervatív és szélsőjobboldali körökben. A feszültség 1943. május 1-jén tetőzött: szélsőjobboldali egyetemi hallgatók tüntetést szerveztek a mozi előtt, követelve az általuk dekadensnek ítélt alkotások betiltását.
A politikai nyomást hamarosan a háborús pusztítás követte. Bár a bombázásokat mindegyik soproni moziépület átvészelte, a berendezések széthordása és az azt követő államosítás megpecsételte a virágzó korszak sorsát. Az Elite Mozgó vetítőgépeit Budapestre vitték, vetítőháza nagyrészt megsemmisült, a magánmozik kora pedig ezzel véget ért.